Táncegyüttesünkről

A Kiskun Néptánc Együttes 2019.május 18-án ünnepelte megalakulásának 65 éves évfordulóját.   Az együttes története: A táncegyüttes 1954-ben alakult Mészáros Károly vezetésével. A tánccsoport első oktatójaként nagy lelkesedéssel és odaadással végezte munkáját. 1960-65-ig Mezei Károly vette át a csoport vezetését. Az együttes első zenekarában is játszott dobosként. A táncegyüttes számos alkalommal lépett fel helyi és más vidéki rendezvényeken, Lengyelországban. 1965-2000-ig Virág Miklósné Irma néni vezette, tanította az együttest. E hosszú idő alatt Budapestről utazott Kiskunlacházára, hiszen más csoportokban is tanított. A szigorú Irma néni kitűnő egészséggel és hatalmas kitartással végezte munkáját. Ezekben az években 15-16 fős mag alakult ki a közösségben és minden héten kétszer gyűltek össze próbálni. Egy nagyon összetartó baráti közösség jött létre. Kiskunlacháza és a környékbeli települések számos nemzeti és kulturális programjain vettek részt. 1979-ben a Kis-Duna menti ÁFÉSZ lett a csoport fenntartója. 1984-ben ünnepelték fennállásuk 30 éves évfordulóját. Ebben az évben felléptek az Apaji lovasnapokon. Majd számos vidéki városban tettek eleget felkéréseknek, Németországba is eljutottak. 1994 őszén Irma néni búcsút vett a csoporttól. A művészeti vezetést Sziklai Tibor és felesége vették át. 1995-ben erdélyi tánctáborban is részt vett a csoport, az év végén pedig 40 éves évfordulóját ünnepelte meg. Majd jártak Görögországban is. 1997-től Balogh László vette át az együttes vezetését. Ebben az évben vált egyesületté, Kiskun Néptánc Együttes Kiskunlacháza Egyesület lett hivatalos elnevezése. Ebben az időszakban jött létre először utánpótlás csoport. 1998-ban Balogh László megvált az együttestől, helyét rövid időre Samu Szabolcs vette át. Majd az együttes irányítását 1998 és 2001 között Hunyadvári Anita és Izsák Zoltán látta el. 2001-től Kakuk Marianna vette át az együttes művészeti vezetői posztját. Az egyesület újjászervezését Simon Zoltán vezetésével kezdhette meg az együttes 2008-ban. Az 50 éves jubileumi műsoron 2004-ben már több gyermekcsoporttal kibővítve szerepelhetett az együttes, hiszen a helyi iskolákban is folyt a néptánctanítás. Az új tagok mellett néhány régi tag is fellépett a műsorban, csakúgy, mit az 55,60, valamint a 65 éves évfordulókon is. A 2009-ben rendezett 55 éves jubileumi műsort követően, 2010-ben került bemutatásra az együttes nagyszabású 2 felvonásos zenés színi- és táncelőadása formájában „Lakodalom a Kiskunságban” címmel. Petróczy Sándor 1966-ban írt szakdolgozatát felhasználva Szappanos Lukács adatközlése alapján készült műben a több generációt átfogó táncosokon kívül közreműködtek a Dömsödi Színjátszó- és Daloskör tagjai is. A nagy sikerű produkció több kiskunsági települést végigjárva Szlovákiába is eljutott, egészen 2013-ig. Az előadás színpadra állítása Lacziné Jakus Eszter és Kakuk Marianna alkotói munkája. 2014-ben Tömörkény István „Megöltek egy legényt” című novellája alapján készült kiskunlacházi Fábián Kristóf főiskolai szakdolgozatára készült filmben is szerepelt az együttes. Az együttes 60 éves jubileumi műsorára 2015-ben került sor. A Magyar Kultúra napjának méltó megünneplése volt ez az esemény, amelyen több, az együttes repertoárjában szereplő régi tánc felidézése mellett, erdélyi táncokból és magyarországi cigány táncokból is ízelítőt kaphattak a nézők. Ez után az együttes művészeti munkáját 3 éven keresztül Lackó Bálint is segítette. 2017-ben Nemes Nagy Anita rendezésében és Lackó Bálint koreográfiájával a „Magyar Passió” zenés történelmi táncjátékban vehetett részt az együttes. A Magyar Kultúra napján először bemutatott produkciót több határon túli településen történt előadás követte. Az egyesületet Kiskunlacháza polgármesteri hivatala „Kiskunlacháza Örökségéért „ díjjal tüntette ki. „A Kiskun Néptánc Együttes nyugdíjas lett, elérte (és megérte) a 65 éves kort. Azonban reméljük, még sokáig nem vonulnak vissza, továbbra is aktív részesei lesznek településünk kulturális életének.” -hangzott el Kovácsné Nagy Mária az együttes egykori tagjának köszöntőjében. Valóban nem tervezzük a visszavonulást, hiszen „a tánc az, amivel nem lehet betelni, amiből sohasem lehet elég, ugyanegy forma százféle alakítása, ugyanegy téma sokszoros variációja...” „Ha elsajátítod a lépéseket, kezded megtölteni lélekkel...” „A jó táncost a szíve viszi, nem a betanult lépések...” Fiatal tanítványaim idézetekkel lepték el az internetes csatornákat az előadást követően. Ekképpen hangzik az együttes mottója is: „Ha táncunkat nézed, szívünk szavait hallod”. A néptánc közösséget kovácsoló erejét nap, mint nap érezzük a próbákon, hiába egy-egy összezördülés, néhány sértődés, egy nemes cél érdekében végzett munka összekovácsol minket. Megismerjük társaink képességein kívül mentalitását, lelkét, tettrekészségét, segítőkészségét. A fellépések pedig még szorosabbá teszik e közösség barátságát, mindenki beleteszi szívét-lelkét és mindig nagy izgalom előzi meg a színpadra kerülés előtti időszakot. A fáradtságos próbák után a jutalom a színpadon átélt öröm, a gyönyörű viseletekben pompázó táncosok lélekkel átélt tánca, mely a színészi képességek kibontakozására is lehetőséget ad, ugyanakkor az egyén is megmutathatja önmagát. Tehát a kultúránk továbbéltetésén, átadásán kívül nagyon fontos szerepe van a táncnak a személyiségformálásban, személyiségfejlődésben. E „divatjamúlt”-nak nevezett műfajt mégis ezért szeretjük, ezért leljük benne örömünket. Sok fájdalom és csalódottság ér minket életünk során, de mi, e közösség tagjai valljuk, hogy a tánc mindenre gyógyír. Elfeledteti napi búnkat, felszabadítja, lelkünket, izmainkat. „Ha táncolsz, élsz...ha élsz, táncolsz...” így hangzik Heidi Groskreutz idézete. Szinte a próbákon minden nap elhangzik a varázsszó: élj! Nemcsak a koreográfiák megtanulásának folyamatánál érvényes ez a kis felkiáltás, hanem már egy-egy motívum, sőt mozdulat megtanulásához is bele kell tenni az életet, az egyéniséget, a táncstílust, a lendületet, az energiát. Számos szerelem, barátság szövődött, az elmúlt évek folyamán. A heti 2 próbán túl ez a kis közösség, amelynek 15-20 fős magja több éve együtt izzad a próbákon, rendszeresen szervez minden évben népművészeti találkozót, több szomszédos település táncegyütteseinek, művészeti csoportjainak és a környékbeli kézművesek részvételével. Immár több éve rendszeres résztvevői vagyunk a községi karácsonyi ünnepségnek, ahol a hagyományokhoz híven, mindig Karácsony környéki népszokásokat jelenítünk meg a színpadon. A romániai Szilágyságban, testvértelepülésünknek, Kraszna városának táncegyüttesével szoros barátságban rendszeres résztvevői vagyunk a László-napi Vigasságoknak, illetve a Krasznai napok rendezvényeinek. Szoros barátság köt minket több környékbeli táncegyütteshez, akiknek rendezvényein szintén rendszeresen részt veszünk. A művészeti előadásokon, próbákon kívül a csoport minden évben néhány napot együtt tölt kisebb kirándulásokon, melyek edzőtáborok is éppúgy, mint baráti, családi, jó hangulatban eltöltött hétvége fürdőzéssel és egyéb kulturális programok megtekintésével. Családi, hiszen több család vagy párok táncolnak együttesünkben vagy vesznek részt családtagjaink a háttérben a közösségi munkákban. 65 év alatt több vezető, több koreográfia készült, de még mindig vannak táncok, amelyeket nem ismerünk, nem tudunk, akár a mai Magyarország, akár a történelmi Magyarország területeinek táncait, szokásait tekintve. Vannak táncok kívánságlistán, amelyeket fiatalok lesnek el, egy-egy tánccsoporttól vagy éppen az Országos Táncháztalálkozón próbálnak tanulgatni. Vannak olyan táncok, amelyek az én kívánságlistámon szerepelnek, vagy azért, mert nagyon szeretem előző együtteseknél tanultakból és szeretném megtanítani az együttesnek, vagy azért mert valahol megtetszett és szeretném magam is felkutatni, összegyűjteni, megtanulni, adott tájegység táncát és megtanítani táncosaimnak, vagy valaha az együttes repertoárján szerepelt és még vannak ruháink hozzá. Terveim között szerepel még a lakodalmashoz hasonlóan, egy-egy népszokás ill. egy neves írónk művének színpadi megjelenítése. Tervek és álmok...no meg persze lehetőségek... Simon Zolival azon fáradozunk, hogy terveinket valóra válthassuk, hogy táncosaink méltón képviselhessék kultúránkat, akárhol is vagyunk, akármennyi néző előtt is kelljen szerepelnünk. Sok esetben rendkívüli feladatok megoldásában kevés segítségre támaszkodhatunk. Itt nem csak anyagira gondolok. A tanításban is szükségem lenne olyan állandó férfi tánctanárra, partnerre, aki ismeri az együttes adottságait, aki férfiként példát mutat, mert hiába a filmes anyag, amit megosztok táncosaimmal, a próbateremben szükség van az élő példára, ugyanúgy, mint egy családban az anya és az apa mintájára. Két lányra Bai Szabinára és Kollár Kittire támaszkodhatok, akik nem csak a kis gyerekek tanításában jeleskednek, hanem az ifjúsági és a felnőtt korosztály tanításában: a motívumok megtanításában, a koreográfiák színpadra állításában is első rangú segítségeim, olykor helyetteseim. A háttérmunkában is lenne szükség segítségre, hiszen egy-egy esemény megszervezése- bevásárlás, pakolás, színpadrendezés, vendégek kiszolgálása- olykor nagyon sok feladatot ró a szervezőkre, akik maguk is táncosok, mint pl. Szijjártó Judit – egyesületvezető- helyettes és Bai Jánosné- gazdasági vezető.   Az egyesület főbb tevékenységei: - A néptánc csoport működtetése - Nemzetiségi tánchagyományok ápolása, őrzése - Néptánc- és kulturális programok szervezése - Helyi kulturális élet segítése - Néptánc oktatás Az egyesület székhelye: Petőfi Sándor Művelődési Központ És Könyvtár 2340, Kiskunlacháza, Kinizsi u 1. (Hungary)   Az egyesület levelezési címe: Kiskun Néptánc Együttes Adószámunk: 18682582-1-13 Ha szeretné egyesületünk munkáját támogatni akkor azt megteheti az OTP Banknál vezetett:11742214-20014816 számlaszámra történő befizetéssel, átutalással, vagy forduljon az egyesület vezetőjéhez a Kapcsolat menüpontban megadott elérhetőségek valamelyikén. Ezzel is elősegítve egyesületünk munkáját az elkövetkező években.   Köszönettel:   Elnök: Szijjártó Judit